Valentin

Na ez az az ünnepnek látszó tárgy, amit ha bevalljuk, ha nem, titkon mindannyian boldog párkapcsolatban szeretnénk tölteni. Egy napot még akkor is, ha általában élből elutasítjuk a gondolatot, hogy legyen mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk a mindennapi boldogságcseppeket és nyavalygásokat. A rövidebb ideig tartó, de a karácsonyi díszítési hisztihez hasonló metódus ebben a röpke 7 napos előkészületi időszakban mindössze annyiban változik, hogy a kerek gömböket felváltják a simán giccsesnek nevezhető szívecske mintázatok. Pár napig megint minden színesebbnek-szagosabbnak tűnik, amire nem kicsit segít rá az agyunkat és lelkünket is befolyásoló vattacukorra emlékeztető malacrózsaszín és sexy piros színek keveredése.

A szingli oldal ilyenkor óhatatlanul hányingert kap és enyhe önsajnálatba esik, aminek az az eredménye, hogy felélénkül az alkoholfogyasztás; a tagok serényebben forgatják a Tindert, vagy az ezen „ünnep” közeledtével számukra méginkább előnyt élvező Hatert; valamint próbálnak kitalálni olyan programot, amely barátságosabbá (értsd: elviselhetőbbé) teszi számukra a tudatot, hogy nincs mellettük a vágyott társ. Ilyenkor jön képbe a haverokkal megyünk bulizni, hogy összeszedjük azokat a lepattanó csajokat, akik a barinőikkel mennek iszogatni,(kibeszélni és elhordani a férfiakat a sárgaföldig, mialatt magukat is pont addig isszák), vagy egyszerűen előkeresni az ex telefonszámát és egy laza éjszaka erejéig utánanyúlni a nosztalgiázás végett. A párkapcsolatban élők ezzel szemben most görcsösen – khmmm akarom mondani „boldogan” - belekapaszkodnak a párjuk karjába. Jobb esetben átgondolják, valóban milyen szerencsések, mert van valaki, aki mellett álomra hajthatják a fejüket; van valaki, aki a hisztik és viták ellenére is kitart mellettük és ezek az emberkék egy teljes napig übertudatosan kerülik a veszekedéseket és megajándékozzák egymást a szerelem nevében. Erre erősítendő kiépült az elmúlt évtizedben vagy 200 komplett macigyár, ami boldogan ontja magából a boldogságot hozó édi-bédi „Deszeretlek/Mégmindignem-vagy-Bocshogymegcsaltalak” figurákat. Mert a Valentin manapság elképzelhetetlen a következők nélkül:

Valentin-nap Starter Pack: Ezek azok az ajándékok, amikkel abszolút nem tud a férfi mellényúlni, hogy a hölgyének kedveskedjen. Ezeknél a szintek irányadóak, de mindegy mi szerint történik az ajik kombinálása, tuti boldoggá teszi az asszony(kezdemény)t. Level Nemrégrandizunk/Járunk: Virág; Csoki A többnyire gejltöltelékű csokibonbon, a legcukibb csomagolásban, amit könnyedén ellensúlyoz és egészít ki a rózsa társításának tudata. A pasik igencsak leszoktak a virágvásárlásról a hagyományos helyzetekben, mint pl. a randi, pedig nem kis boldogság egy hölgynek, ha ezzel próbálják elbűvölni. Level 3 hónap+: Plüssmaci A plüss, az egy érdekes faj a hölgyek (emlék)tárgyai között. Habár általában azzal fenyegetőzünk minden hisztinél, hogy felgyújtjuk/kidobjuk/leszedjük a fejét, mérettől függően általában a szakítást követően is megtartjuk a cuki plüssöket. A legrosszabb, amikor egy lány az ágyában tartja mindet, - méghozzá szép katonás sorban, kicsit sem beszarás feltűnően, hogy más már nem is igazán fér el a terepen. Ha az új pasi az ágyba költözve őszinte választ kapna a pajtások származásáról feltett kérdésére, az valahogy így hangozhatna: „Azt, az exemtől, azt meg az az előtti exemtől, jaaa azt meg az apukámtól….” Creepy AF! Amúgy meg cuki és imádnivaló mind, úgyhogy usgyi a boltba a maciért, ha eddig nem történt volna meg! ;)

Level 6 hónap+: Ékszer Itt sincs nehéz dolga egy férfinak, hiszen gyűrű helyett gyorsan talál karkötőt, nyakláncot, valami szépet, fényeset, amivel elkápráztatja szíve választottját.

De hol van ezeknek a tárgyaknak az értéke és miért kell egy speciális nap arra, hogy kifejezhessem a másik felemnek, hogy mennyire oda vagyok érte? És ne értsetek félre, valószínű a fenekem verném a földhöz a gyönyörűségtől, ha egy hímegyed egy olyan gigantikus plüssmedvével állítana be, ami alatt már érzem a bicepszem szenvedni, de manapság már azt is a végtelenségig díjaznám, ha a pasi ŐSZINTÉN annyit mondana, hogy:”Tudod, igazán kedvellek és szeretnék minél több időt veled tölteni, mert igazán érdemes Nőnek tartalak.” És bumm. Egy ilyen mondattól percekig azon szerencsétlenkednék, hogy hogyan tartsam össze a női eleganciám és hogy ne engedjem a Victoria’s Secretet lecsúszni.

De egy pillanatra álljunk csak meg. A Valentin nap, a „szerelmesek ünnepe”, amikor minden az tiszta, meghitt érzelmekről szól a másik fél iránt, aki kiegészít és társam mindenben. De manapság valamit nagyon elfelejtenek az emberek, amikor a párkapcsolatosdiról osztják emelt hangon az eszet. Hol van a saját magam felé érzett szeretet és szerelem Mucikák? Hiszen hogyan is erősíthetnél valaki mást, ha magaddal sem vagy teljesen rendben?

Mert király, hogy az ember ugrál kapcsolatból kapcsolatba és koldulja a szeretetet és figyelmet és törődést, amit baromira saját magától kellene első körben megkapnia. Egy belső balansz, aminek megléte nélkül igénye van az embernek a környezetéből várni és kiharcolni a pozitív megerősítést arra, hogy szép, hogy kedves, hogy okos, hogy jó úton jár, stb.

De miből állna leülni kicsit és nyomni magunknak a pep-talkot: „Igen baszki, itt tartok ennyi-és-idősen, ezt és ezt tettem le az asztalra, ezt már mind elértem; kedves vagyok, segítőkész, vicces, stb. és ezért most megveregetem a kis vállam.” Továbbá Valentin napon is,- ahogy minden másik napon – ha bemegyek a boltba, akkor nem azon sóhajtozom, hogy mi az anyámért nincs mellettem valaki, aki megveszi nekem a szívecske alakú fánkot/muffint/csokit/pizzát, hanem leemelem a polcról és megveszem magamnak. Éééééés ez nem keverendő a pity(-antivalentin-)partyt tartunkkal, hanem Önszeretünk. Mert szép-szép, hogy szeretem a másikat, de első körben lehetne ez a nap a saját magam felé érzett szeretet napja is. A nap, ami emlékeztet: hogyan legyen mindenki saját maga első számú Valentinja.