Tinder-Tündér-Világ
Szóval újabb pasi hagyott maga mögött, amitől megközelítőleg úgy érzed magad, mintha egy belvárosi busz csapott volna el. Leépültél érzelmileg, ráncosra sírtad a kispárnád, és feletted az otthon megtalálható összes létező ellenséges kalóriaforrást. A depiből való kilábalásra pedig új mentőötlet jelenik meg, mint valami telefonodba költözött jótündér: a Társkereső. Millió és egy okot tudnál felsorolni, hogy miért nyúlsz ezen elektronikus csodához, de a lényeg, hogy az időd és a figyelmed le legyen kötve.
A metódus és a felület majdnem teljesen megegyezik a különböző appok között, a különbség pusztán annyi, hogy melyiket hányan és milyen kasztból használják. A kedvenc – mely már szintén nem virágkorát éli - még mindig a Tinder, ahol a tündér fiúk és lányok az életük üresjáratait próbálják aktívan kihasználni, sokszor szó szerint elb@szni. De mi is az, amit manapság az ember valójában megkap? És vajon mennyire igazak az ismerősök „rémhírei”?
Az első sokk a végeláthatatlan emberfolyam. Ha ennyi szingli ahelyett, hogy a telefonját simogatná otthon, kimozdulna a való világba, pillanatok alatt megtapasztalná egyrészt azt a „régi játékot”, amit simán vadászatnak hívunk, valamint azt (és urak, itt hozzátok szólok), amikor azt utcán rátok mosolygunk, amit ti észre sem vesztek, mert a telefonotokat nyálazzátok össze a Tinder felett… Kényszerkérdésekkel, 2-3 kép alapján próbáljátok eldönteni a kényelmes nem-ismersz-biztonsági-háló mögül, hogy mennyire érdemes a másik ember. És fordítva. Ha valamelyik Kan képeinek már a látványa is éket ver a Női lábacskáid közé és, mint valami hallucinogén anyag láttat veled boldog családi képeket a közös jövőtökről; te magad leszel az, aki bizonyítani próbálja érdemességét arra, hogy a pasi el akarja vinni randizni – mármint, ha mázlid van, és a pasas gondolkodása kiterjed a randi szóig ’a csak sex más semmi’ helyett. Vicc, hogy 24 óra alatt több „párod” akad, mint nap a hónapban, amelyeken belül próbálod kiszűrni a „kicsit sem megjátszott” beszélgetésekből, melyik érdemes a társaságodra.
De mi is lehet az oka annak, hogy annyi férfi választja ezt a vonalat ahelyett, hogy szemtől-szemben próbálna meg veled kokettálni?
Egyrészt valóban biztonságos és célorientált a rendszer. Akkor pittyeg az eszköz, ha a találat szerint egymással szimpatizáltok, így kiesik az a lépés, hogy a pasi, aki a korábbi előtapasztalatai alapján, megtörve a sok nyílt - és csajoktól sokszor igazán bántó - visszautasítástól már meg sem meri kockáztatni, hogy a haverjai előtt ismét „beégjen” egy ultragyenge-lekoptatós-csajdumától.
Továbbá így nem áll fenn az a helyzet, amikor úgy érzi "igazán nem a te súlycsoportod” és nem mer leszólítani, így mesziről bámul a bár egyik sarkából, hátha észreveszed és te adsz felé valami csoda folytán pozitív jelzést egy röpke mosoly formájában.
Másrészt ez a fajta ismerkedés az app-generációnak elképesztően kényelmes. A pasi otthon a kanapén farokbirizgálás közben chatelhet a lánykákkal anélkül, hogy ki kéne mozdulnia a kis közegéből.
Továbbmegyek: nemcsak gazdaságos (azáltal, hogy nem kell minden lányt meghívni kávézni/borozni/vacsizni), hanem időtakarékos megoldás is azáltal, hogy sok csajjal lehet szimultán beszélgetni.
A legjobb, hogy a rendszer az emberi – főleg női – naivitásra épít. Minden egyes alkalommal, ahogy megszólal a vékony „van egy új párod” szólam, csendül meg a remény a boldogságra. Legyen az lelki, vagy fizikai boldogság. Elhiszed, hogy a pasi csak most, csak neked, csak érted teszi a szépet. Játszi könnyedséggel hagyod figyelmen kívül, hogy te is próbálod észben tartani, kivel, mit és mikor beszéltél már meg, mert csak akkor engeded el az egyik kapaszkodót – értsd: pasit -, ha már fogod a másikat. Mert sajnos ilyen világban élünk.
Az adatvédelmi nyilatkozat elfogadásával kijelented, hogy a képek jobbra húzogatásával egy rakat seggfejjel kerülsz kapcsolatba, akik közül - ha óvatlan vagy -, töri valaki össze a szívedet és teszed ezt mosolyogva a boldogság reményében.
Azonban akkor, ha tudatosan játszol, és komoly szűrővel rendelkezel, megkönnyíted saját magad számára a bőség zavarának utólagos kezelését. 1-2 irányított kérdés elegendő, hogy kiderüljön, mennyire vagytok a másik féllel egy hullámhosszon, értelmi szinten. 1-2 jól elejtett gondolat és általuk ezekre adott visszajelzés megmutatja, hogy egy irányba néztek-e (legalább annyira, hogy érdemes legyen közösen eltöltenetek pár órát egy csendes kávézóban). Mert nem kizárólag vaginascanneres pasik keresik egyéjszakáikat a társkeresőn. Nem kizárólag puncimágnes-kicsapom-a-kockahasam képek vannak feltöltve.
Itt vannak azok a kedves fiúk, akik igazán kötődnének már valakihez. Azok, akik belefáradtak a nyílt visszautasításokba és bátrabban mutatják meg a szövegeiket, ha eljutnak addig, hogy egy „Találat” keretein belül esélyt kapjanak megmutatni mennyi minden van bennük. A kincset érő pasik és lánykák, akik az újkor által tálcán kínált modern segédeszköz mögé bújva keresik a herceget és királylányt, akit nem kizárólag Meg-Át-Ki szisztéma okán próbálnak becserkészni.
Igen, szebb lenne, ha egyszer nem azt kellene mesélni az unokáknak, hogy „a nagypapa olyan romantikusakat írt, amikor Tinderen egymásra találtunk”. Szebb lenne, ha ismét tökösek lennének az urak, és bátran szólítanának le a bárban vagy az utcán. Addig, amíg ez megtörténik, a kezünkben a döntés, hogy ragaszkodunk-e a használathoz, vagy töröljük a profilt, és kilépünk a való életbe pittyegés, pötyögés és appok nélkül.