Szakíts, ha mersz, ha bírsz, ha tudsz

Eljutsz ide is. Már egymilliószor átgondoltad. Már ezerszer lejátszottad fejben. Már százszor fogadkoztál, hogy ma megteszed. Érzed, hogy valami nincs rendben. Tudod, hogy ahogyan te sem, úgy Ő sem BOLDOG. Egyértelmű, hogy ezt már a "beszéljük meg, kommunikáljuk le" nem menti meg.

Belenézel a tükörbe, ahol a kemény éned szemében már kétségtelenül ott lobog az elhatározottság tüze. Meggyőzted magad és az összes barátod, hogy ez a legjobb amit MAGADÉRT tehetsz. Világos a fejedben, mit kell mondanod, hogy gyors és fájdalommentes legyen. Veszed a mély levegőt, emeled a fejed és akkor meglátod Őt.

Abban a negyed másodpercben tűnik el a magabiztos, eltökélt harcos; magamögött hagyva a kérdésekkel teli, esendő, törékeny EMBERt, aki mindent megadna, hogy valaki azt mondja: "Meg sem fogod érezni", "Egyikteknek sem fog fájni", "Valóban ez a jó döntés", "Ne agyalj, tedd meg!".

De nem szól senki. Csak a csönd, az a kínos csönd, ami éket ver közétek. Továbbra sincs senki más, csak ti ketten. Két ember a VARÁZS nélkül. Érzi ő is, hogy mi következik. Feszült tőle, de nem könnyíti meg a dolgod, ahogyan Te sem az övét. Majd megindulnak a szavak és előbukkannak az igazi érzések. Elkezdődik a matekozás, hogy hogyan tovább. Elkélne egy feles, hogy könnyítse a gyomrodban a görcsöt, de ahogy átveszi a szót, már nem annyira a gyomrod, mint a szíved szorul össze.

Nincs vita, nincs gyilkolás, nincs KÉRDÉS. Ez a helyes döntés. Tudod, hogy fontos neked és, hogy te is az vagy neki, de érzitek, hogy nem most van itt az időtök.

Reménykedsz, hogy boldog lesz ő is, te is. Nem foglalod imába, hogy vele vagy nélküle, de fohászkodsz, hogy boldog legyen a jovőtök. Még elbúcsúzol, még megöleled, még hallod, ahogyan gyorsan dobog a szíve, még érzed az illatát, még hallod a hangját. Becsukod az ajtót, újabb mély levegőt veszel és elmorzsolod a KÖNNYCSEPPet.

Vége.

Érzed még a súlyt, ami komolyan nyomja a szíved. Kicsit nehéz még a légzés, de lassan letisztul a kép. Egyre gyorsanbban reagálsz. Pörögnek a gondolatok, miközben még kicsit megbénít az érzés, aztán megkönnyebbülsz. Tudod, hogy rendben leszel te is, ő is és átfut az arcodon egy őszinte mosoly. HÁLÁS vagy minden együtt megélt pillanatért. Ezzel a gondolattal, pedig megnyugszol és a lelkedben béke van.

Aztán a keserédes felismerés:

nálad maradt a fogkeféje...