Sexturizmus
Ha egy tősgyökeres pestinek egyszer azt mondanám, hogy „szerintem a Körút az új piros lámpás negyed”, több, mint valószínű, hogy erőteljesen besértődne. És mi van akkor, ha korántsem áll távol a mondatom az igazságtól? Hiszen a Körút minden éjjel otthont ad a herceget kereső hölgyeknek (mintha a fehér ló beférne a kocsmába…), kalandot kereső uraknak és persze az aranyosan gyöngyöző sörnek, amely megadja a kezdő lökést az ’ereszd el a hajamhoz’.
Kicsi korunk óta hallgatjuk, hogy tanuljunk nyelvet, hiszen ”ahány nyelv, annyi ember”. Már nem is igen találunk olyat, aki legalább egy, az anyanyelvén kívüli nyelvet ne beszélne. De vigyük tovább ezt a gondolatot. Mi is az a nyelv, amelyet az egész világon beszélnek, mindenki, kivétel nélkül: a SEX. Ez az az örömforrás, ami mozgatja a világot, és, ami az az olyen helyekre, mint a nagyvárosok ivónegyedei csodálatosan begyűrűztek nem válogatva vallás, kaszt, vagy éppen nemi identitás között . És ez benne a szép. Összehozza a különböző népeket. Mindegy, hogy a hegy megy Mohamedhez, vagy Mohamed a hegyhez, a játék működik. Tehát az este valamelyik sokat látogatott kocsmában indul, majd ha ott elérte a társaság azt a kellemesen be vagyok baszcsizva állapotot, akkor indulás van tovább az egyik saját-hangom-nem-hallom-olyan-hangos-a-zene klubhelységbe, ahol megtalálhatjuk azt a párt – többnyire - a következő 6-8 órára , akire másnap használhatjuk a túl sokat ittam kifogást. És ezeken a helyeken már ott vannak a kedvenceink: a külfik. Bizony, a külföldi, pénzes, jó dumás, erősen pacsulizott franciák, spanyolok, amerikaiak, stb., akik abban a reményben érkeznek hozzánk, hogy megtalálják és „horogra akasztják” a legszebb magyar lányokat, akik között sokan olyan alkohol által erősen illuminált állapotban vannak, hogy minden a külföldiek által kinyögött béna bók a legszebb szavaknak tetszik. Ezen hölgyek különösebb gondolkodás nélkül repülnek be a taxiba a csodás szavak mellé és töltenek el egy idegen estét valamelyik bérelt lakásban, majd teszik meg másnap a „walk of shame”-t a körút, a metroállomások és a házuk között. Mert ez ma normális…
Nade miért éppen Magyarország? Csodálatos építmények, annál is szebb Nők, finom ételek és nem utolsó a tény, hogy az ő fizetésükhöz képest olcsó. És kik is ezek a pasik? Mind nőtlen, a boldogságot hajkurászó férfiú? Dehogy! Pesten hallottam/tapasztaltam: A legcsodásabb Isten mesterműve arcú amerikai, akinek a mosolya egy évre ellátná árammal a Budapest-eye-t, 27 évesen, harmadmagával, Kaliforniából, keresztül Európán, az utazás x-edik állomásán. Persze, hogy elsütötte a szingli vagyok, csak te kellesz dumát. Én meg kb. egy 5 éves agyi szintjére süllyedtem és úgy bámultam rá mintha Barbie épp megkapta volna a hozzá tartozó Ken babát. Facebook ismerősöm lett. Jött is a női nyomozás 1x1 – nincs kapcsolatban, egyetemet végzett, édesapjával közös profilkép (rgo tuti családcentrikus, elvileg értelmes és szabaaad!). Csak a véletlennek köszönhető, hogy nem töltöttem vele az éjszakát, merthogy nem kicsit volt meglepő másnap rákeresni a nevére és rájönni, hogy a profil, amit előző este visszaigazoltam, csak az egyik profilja a díszfasznak és a hivatalos profilján egy rendkívül dekoratív menyasszony társaságában látható. Nem én vagyok az erkölcs mintaképe, de ami nem az enyém, ahhoz nem nyúlok…
És ez csak egy story a sok közül, ami a legbátrabbakról szól. Akiknek nincs mit veszíteni, mert elbújnak a „nem ismersz” biztonsági mondat mögé és végigdöngetik Pestet és Budát. És miért ne tennék? Legyen az csak egy hétvégi kiruccanás, egy Eurotúra, vagy legénybúcsú, úgy látszik mindig találnak nyitott ajtókat és lábakat…. Ami engem érdekelne az az, ami a mi lányaink fejében megfordul, mikor összeakadnak egy külfivel. Tényleg azt hiszik, hogy általuk majd kiteljesedik az életük? Hiszen én magam is képes voltam feltétel nélkül elhinni mindent, amit emberem duruzsolt. Mennyi az esélye, hogy ezek a srácok valóban feleséget (hahaha) jönnének ide keresni és hogy valóban bele is szeretnek egy hazai csodába? Én kevésbé ebben bíznék. Inkább abban reménykednék, hogy egy beszélgetéssel, valamit hozzátesznek majd a jellemfejlődésünkhöz, világképünkhöz, de ez már az én naivitásom ;)