Search
  • Diatalk

Rózsa, vagy sör?

A minap betértem a virágboltba, mert kíváncsi voltam, hogy mennyibe kerül manapság egy szál rózsa. Az olyan giga lufira fújt események, mint például a Valentin nap is, ahol a csapból is az folyik, hogy a szeretet és megbecsülés kimutatása virágokkal és pihe-puha macikkal a legjobb, technikailag megkövetelik, hogy a férfiak virágot vegyenek. Az alkalom, ami előtt napokig az arcunkba tolják a csillogós szivecskéket, nyomorgatnivaló plüssöket és már-már elvárás, hogy minél nagyobb csokorral és csokival fejezzük ki a másik felé a szeretetünket. A mindennapokban, viszont egyre kevesebb alkalommal találkozom – az egyébként korsó sör árban levő – gesztussal. Felmerült bennem a kérdés: miért nem dívik manapság csak úgy egy szál virággal köszönteni a hölgyet és miért az a mondás, hogy „jobban megéri” alkoholt venni a lánynak, mint virágot a randira?

A táncparketten botlottunk egymásba. Megvan a kémia, megvan a szimpátia, megvan az összhang. Kimegyünk levegőzni és elkezdi…. ….. már 20. perce duruzsol a fülembe. Próbálja szépen csengő szavakkal levarázsolni rólam a bugyit és rávenni, hogy töltsem nála életem egyik legszebb éjszakáját. Ugyanazokkal a bullshit tömeg-mondatokkal jön, mint megannyi társa, amik mintha a hogyan-döntsük-meg-kódex utolsó lapján lennének hatásossági szempontból sorba rendezve, várva az alkalmat, hogy a fiúkák őszinte boci szemekkel elsüssék őket. Próbálja szépen a „Közelben lakom” mondókával indítani a hadjáratot - titkon remélve, hogy egy lazább erkölcsű, bevállalós bigével hozta össze az éjszaka és ezzel majd hamar megnyeri a meccset, így nem kell továbbmennie a következő „okra”, hogy miért kéne mellette ébrednem. Mikor elutasítom az ajánlatot jön a következő gondolattal, abban a hitben, hogy 8 perc múlva már a ruhatártól távozunk úton a lakására. Záporoznak a mondatok, amik gyönyörű precizitással vannak megtűzködve a „Gyönyörű szemeid vannak” mondattal, amik valami gagyi reflektor funkciót készülnek betölteni elvakítandó a józan ítélőképességemet. Jelzem neki, hogy szimpatikus és szívesen találkozom vele máskor, de az este egyedül alszom, viszont ha úgy gondolja, felvehet Facebookra. Ekkor levezeti a korábbi tapasztalatait, ami séma már, mint egy előítélet égett bele a kis fejébe: „Persze, mert most akkor 2 napig nem írok, aztán ha igen, vagy nem írsz vissza, vagy nem érsz rá 2 hétig vagy megbeszéljük, hogy 3 nappal később tali, aztán lemondod és nem lesz belőle semmi. Mikor nyomatékosan közlöm vele, hogy nem kell rólam feltételezésekbe bocsátkoznia, továbbá, hogy nem kívánok élni a lehetőséggel és amúgy is másnap 8-tól órám van hisztis hangon közli, hogy: „Nem hiszem el, hogy lerázol az éjszaka közepén, amikor már meg is csókoltalak!” Én itt állítom meg kisbarátom és higgadt hangom magyarázom neki a lényeget: „Ha kihisztikézted magad, vegyél egy nagy levegőt és fejezd be a sértődős hangnemben kommunikálást. Ha ennyire kikészít, hogy nem írt vissza a lány, miért nem véded ki a helyzetet azzal, hogy innentől mobilszámot kérsz el és telefonálsz? Igen, tudom, hogy ez bátorságot igényel és a generációnk ehhez nincs hozzászokva, de ha a telefonba a lány nem azzal kezdi, hogy ’A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…’, akkor sanszos, hogy nyert ügyed van.” Itt elengedek egy kedves kis mosolyt, hogy megzavarjam a rendszerét és ne érezze azt, hogy teljes támadás érte a kis egóját, miközben látom a srác fogaskerekeit pörögni. A meglepettség utáni első reakció egy gyenge: „Veszélyes vagy, mert gondolkodsz” mondat, - de nem hibáztathatom, mert a csini-mini mata-részeg lánykáktól ezt sem szokta meg, ugyanakkor még le sem vitte a mondat végén a hangsúlyt, már nyúl is a telefonjáért, mert hirtelen nem tud érvet a fent elhangzottak ellen. Miközben beíratja a számom a telefonba, könnyeden magyarázza, – minden erejét összeszedve, hogy hivatalosan (és ezáltal hitelesen) hangozzon, amit mond - hogy „ha valakit 3 éve ismersz sem biztos, hogy valóban ismered, mint azt, akinél egy estét eltöltesz”. Eljutunk a pontra, ahol elhangzik a „pusztán a társadalomnak való megfelelés az ok, hogy ne aludjak nála, mert így elkerülhető a ribanc jelző”. Végső próbálkozásként, pedig még bedobja a nyertesnek szánt gondolatot, amelyet az összes lapja közül a Jolly Jokernek érez és kapaszkodik a reménybe, hogy most is – ahogyan korábban már számtalanszor – használni fog, a mondat: „Aludj nálam; nem lesz semmi, ha nem akarod. Itt egy könnyed kacagás kíséretében adok puszit az arcára és kívánok neki szép estét.

Hiba: buliban pasizni és azt várni, hogy Úriemberként viselkedjen, amikor ebben a szituációban nincs ahhoz szokva, hogy más protokollt alkalmazzon, mint hogy a részeg, könnyűvérű pipit hazavigye, megdöntse, majd reggel az ajtón kiengedje. Felesleges kérés, hogy férfiként viselkedjen, mikor Ő okkal nem az Úriember nacit vette fel aznap este. Én értem. Egy pillanatig sincs bennem szomorúság, vagy rossz érzés, mikor nagy romantikusan a gondolataimmal kézenfogva sétálok haza hajnal 4 órakor. Pusztán sajnálom, hogy manapság egyre gyakrabban tör fel az érzés, hogy mintegy „bizonyítanom” kell, hogy érdemes vagyok a pasi figyelmére, idejére, egy kávéra, rózsára. Pedig a rózsa… egyetlen szál rózsa annyi jó érzést ad a nőnek. Mintha minden egyes szirma megerősítené, hogy érdemes, hogy igazi NŐ. Soha nem úgy fogtam fel, mint a férfi repertoire legkiválóbb „bugyi eltávolító” elemét és minden egyes alkalmat tökéletesen fel tudok idézni, amikor férfitől kaptam. A virág megtiszteltetés és azt gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a nő lelkéhez ez a leggyorsabb út, mert ez maga a figyelmesség.

A korábbi kérdésre, hogy manapság melyik éri meg jobban az alkohol, vagy a virág a válasz egyszerű:

Attól függ, hogy mi a cél.

Ha igazán komoly szándékai vannak a pasinak, aszerint cselekszik. Írni fog, hívni fog, időt szakít és virágot vesz. Ha csak jól szeretné magát veled érezni  – akarom mondani „Jól érezni egymást”, akkor pedig alkoholt. #rose #or #beer

2 views0 comments

Recent Posts

See All