Nem tudta azt, amit én.

Valaki egyszer csipetnyi gúnnyal azt mondta, hogy “az apád, egész országot lefedő árnyéka alatt te is meg fogsz egyszer reccsenni”.

Ez az ember nem tudta azt, amit én.

Az igazi reccsenés: megfeszülni, az irigységtől vezérelve a másikra licitálni, az asztalra letett dolgokban naponta versenyezni.

Ez az ember nem tudta azt, amit én.

A cél: Apához hasonlóan nyitott szemmel járni, a munkámat szeretni és abban kiteljesedni, miközben inspirálódom a tevékenységből, amit Ő őszinte hivatásaként, mások segítéséért végez.

Ez az ember nem tudta azt, amit én.

Az apuval nem egymással szemben állunk. Nem Ő, vagy Én; hanem “mi vagyunk”. Egymás mellett, szeretetben. Hiszen az egyikünk sikere, a másikunk büszkesége!

Magyar Érdemrend Tisztikeresztje!

Az, amiért ő ennyire jó abban, amit csinál, az nem csak az őt körülvevő és támogató emberek miatt van, hanem, mert átjárja a tenni akarás, a többre és jobbra vágyás, a mindent elsöprő belső késztetés, ami csillogó szemmel hajtja az újabb kihívások megoldása felé.

Apa, mentor, barát. Büszke vagyok rád Papa!