Hazudj csak, én álmodom…
Mi nők, vágyunk arra, hogy valaki tegye a szépet! Lehet most mondani, hogy hát…, izé… nemis…, ki akarja, hogy hazudjanak neki? És de! Igényeljük azt a kis figyelmet, ami ezzel társul, mert jólesik! Akkor is, ha mélyen belül, a zsigereinkben érezzük, hogy NEM MI VAGYUNK az egyetlenek, akit az Átmeneti Pasi a csodaszavakkal szédít. Csillagokat, de mindet a „Szent Célért”: hogy megdughasson. Azt hiszem, nem kell bemutatnom Barney Stinson karakterét, aki külön könyvet vezetett a hazugságokról, amikkel ágyba vitte a lányokat. Lehet, hogy az átlag pasinak nincs könyve, de ez abszolút nem jelenti azt, hogy nincs kódolva bennük a ’Cél szentesíti az eszközt’ gondolat és bizony nem okoz problémát, hogy ferdítsen itt-ott egy picit, mert ugyebár az ő orruk nem fog nagyra nőni (jelzem a cerka sem!). Őszintén bevallom: Nekem személyes kedvencem, mikor egy férfi hazudik. Itt most nem valami óriási, eget rengető csalásról beszélek, minthogy pénzt akar kicsalni, vagy másnak adja ki magát, hanem a tipik Pasi-kamu: -„Te vagy a legszebb…”, „Csak neked írogatok…”… stb. Hogy miért imádom? Egyrészt, mert a pasas olyan bátor, hogy meg meri lépni. Másrészt, mert olyan naiv, hogy azt hiszi, nem látok át a szarságon. (Félreértés ne essék: én is csak emberből vagyok, én sem vagyok tévedhetetlen – de sokkal jobban odafigyelek és hiszem, hogy előbb osztom el kettővel, amit hallok). De mit is csinálunk, ha érezzük hogy bizony a mondóka bűzlik? 1, Bombát robbantunk. Sok esetben láttam, nem egyszer magam is eljátszottam, hogy nekimegyek a férfinak. Természetesen szó sincs testi bántalmazásról. Egy igazi nőnek arra nincs szüksége, hogy ilyen olcsó eszközökhöz nyúljon. Itt pusztán arról van szó, hogy felhozzuk, hogy mi igenis tudjuk, hogy ez Bullshit és átlátunk rajta. Mi itt a bibi? A pasik ezen helyzet 80%-ban úgy védekeznek, hogy támadnak: „…blah-blah-blah Neked már szépet sem lehet mondani, hagyjuk az egészet…blah-blah-blah... A végén mi jövünk ki rosszul a történetből és bennünk van mélyen, gyomori tájékon az a szaros bűntudatos érzés, hogy „jajj mit csináltam, teljesen belemásztam a 38-as lábammal a pasi lelki világába – most biztos örökre elvesztettem…” Ismerős? 2, Go-with-the –flow: Belemegyünk a játékba (esetleges tudatában annak, hogy a helyzetet később az előnyünkre fordítjuk és hogy hagyjuk, hogy pitizzen). Itt a gyengébb nő földet szór arra a belső feszítő érzésre (-kvázi kikapcsolja a vészcsengőt-), hogy „Ne dőlj be neki!”, „Ne engedj az érzésnek!” és hagyja, hogy az a jóleső ARCOMON A BÁRGYÚ MOSOLY érzés elragadja. Az erősebbik Nő, pedig tudatosan megy bele a szórakozásba. Eléri 1-1 bókkal, hogy a pasi egója, mint a Grincs szíve 3 számot nőjön és nem akkor és ott mutatja meg a pasinak, hogy számára pont olyan átlátszó, mint az üveg. Mi van a másik esetben? Tegyük fel, hogy a pasi kedves, aranyos, jól nevelt, ápolt, és valóban minket akar minden hazugság nélkül. A gebasz igazából ott van, hogy már annyi suttyó által belénk kódolt fájdalom és rossz tapasztalat van bennünk, hogy csóri fickónak már meg sem akarjuk előlegezni az ártatlanság vélelmét a magunk védelme érdekében. Nem igaz? És igen, az a legnagyobb baj, hogy elvárják tőlünk, hogy minden feltétel nélkül bízzunk és higgyünk egy olyan világban, ahol a manipuláció minden oldalról elérhető és működik, így nincs esélyünk sem arra, hogy minden - a racionális döntéshez szükséges - információ a birtokunkban legyen. Annyi szeretet van bennünk, amit szeretnénk valakinek odaadni. Szeretnénk valakinek reggel kávét csinálni, esetleg este főzőcskézni, valakivel mászkálni a városban, nevetgélni, de igyekszünk magunkat annyira elhatárolni a korábban már megélt fájdalomtól, hogy az egyetlen személy, akinek ezt a mennyiségű törődést megadjuk legjobb esetben is Mi vagyunk, saját magunk, vagy a legjobb-barátnőnk. És ha már a hazugságoknál tartunk. Mi Nők is több - csodálatos - módon vagyunk képesek hazudni, akár szavak nélkül is: Push-up, fél kiló smink,….. Ugye-ugye? Na erről ennyit.
