Gentleman

Mindannyian találkoztunk már vele. Ő az, aki körül mindig társaság van, aki körül zsizseg a levegő, akinek mindig tökéletes a stílusa, a beszéde, a modora és kétségkívül ő az, akibe először pistul bele minden lány. A férfi, aki rossz évszázadban született. Megvan benne az, amit simán „Class”-nak nevezünk, az a stílus, amit nem lehet könyvből megtanulni. Kedves, vicces és a végtelenségig udvarias. A pasi, aki nem azért nyitja ki neked a kocsi ajtaját, mert fél, hogy nekiütöd valaminek és lejön a fényezés. A tipikusan ritka srác, akiben mindenből pont annyi van, hogy nem érzed, hogy mű lenne, hogy túl lenne tolva. Ő az Úriember, a Gentleman. Aztán eszedbe jut, hogy miért is kell elhessegetned a rózsaszín unikornis rajzolta „amikor bemutatod az apádnak” képet a fejedben: VAN BARÁTNŐJE.

És mint a hidegzuhany borul rád a melankólia, a csak-lecsúszna-az-a-feles-pálesz érzés. Merthát mostanság ez járja: az a pasi, aki ennyire értelmes és az övéhez hasonló „normális” értékrenddel van megáldva, az bizony boldog párkapcsolatban van. És a következő pillanatban máris erőt vesz rajtad az a rusnya átfutó érzés, hogy már előre – látatlanban - utálod a barátnőjét, mert az irigy mindenség, csak kiült a kis fejedben egy röpke pillanatra romba döntve a „Támogatom a többi lányt, mert nekem nem rosszabb, ha másnak jó” elven éled az életed.   Rögtön ezután rá is jössz, hogy nem is a lánnyal van neked problémád, hanem a tudattal, hogy „Ilyen az élet” és nem kezdhetsz el 2 éves kislány módjára az utca közepén toporzékolni és hisztikézni, mert nem kaphatod meg azt, amit szeretnél.

 Nem is lenne értelme.

 Egyrészt azért, mert inkább örülni kéne, hogy van egy pasi, aki abszolút képes boldog párkapcsolatban élni és hűséges lenni a nőhöz, aki mellett elkötelezte magát és naivan hinni abban, hogy nekünk is van valaki teremtve, aki ugyanígy lesz képes érezni irántunk. A másik fő ok (amellett, hogy nem nyúlok ahhoz, ami nem az enyém), amiért nem éri meg belepiszkálni az ő kapcsolatukba a következő: abban az esetben, ha úgy „kontaktálnánk” a fiúkával, amíg hivatalosan a hölggyel együtt van, akkor abban a szent pillanatban válna köddé a bizalom a pasi felé, ugyanis a mi kis fejünk egy eldugott kis részében folyamatosan ott motoszkálna a gondolat: HA ŐT MEG TUDTA CSALNI, AKKOR ENGEM IS MEG FOG TUDNI? Másfelől van egy borzasztó érzés, amiért végül arra vetemedsz, hogy lassan de biztosan elhatárolod magad tőle. Nem keresed, nem hívod, nem írsz neki. Ez az érzés pedig nem más, minthogy emiatt a pasi és helyzet miatt ÉRZED MAGAD KEVÉSnek.

Még a legmagabiztosabb nőknek is vannak napjaik, amikor rájuk tör az ’under the weather’ érzés, hogy szükségük van egy kis önbizalom erősítésre. Ilyenkor a tükör előtt állva mantrázzák a ’szép vagyok, okos vagyok, kedves vagyok’ búgó mondatot, remélve, hogy siker koronázza az akciót és feltétel nélkül el is hiszik ezt magukról. Ez a pasi, viszont mindig ezt az érzést idézi fel benned. Azt, hogy ott van karnyújtásnyira, de nem érsz célt, pedig belül tudod, belül hinni akarod, hogy több, mint elegendő vagy!

Így, amikor a férfi megkérdezi, hogy miért tűntél el, akkor a legőszintébb mondat az, hogy - „Hát már egy ideje nem voltam mata részeg”.

És akármennyire pendíti a kicsi szívecskéd kicsiny érzéseit az, amikor azt mondja, hogy hiányzik neki az, hogy keresd és beszélgessetek nem elég egyértelmű a fejében, hogy ezek neked is hiányoznak, de meg kell tanulnod MAGAD nála és a vágyaidnál is jobban szeretni és azzal, ha fenntartod ezt a lehetetlen állapotot, azzal csak magadnak ártasz, akkor is, ha VALÓBAN Őt szeretnéd.