Search
  • Diatalk

Fesztivál Pinocchio

Éééééés elérkezett a mindenki által hőn vágyott nyári napsütés és fesztiválszezon. A Balaton környékét benépesítik a vidám fiúk és lányok, akik sorra töltik meg a social network „kiüresedettnek” látszó oldalait a színesebbnél színesebb, mosolygós fotóikkal. A levegő megtelik a sörösdobozok sziszegő hangjával, a szerelem illatával és előbújnak a föld alól az aljas, piti, tolvaj, csaló, ge…. hoppá, ilyet hölgy nem mond. Belefutottam. Én, aki gyakran verem a mellkasom arra, milyen jól átlátok embereken minden probléma nélkül álltam be a szégyen-sorba 7 másik ember mellé a legjobb barátnőmmel karöltve, hogy kiszolgáltassuk magunkat egy huszonéves fiatalembernek, akit nevezzünk - a story egyszerűsége és átláthatósága okán - simán Pinocchionak.

A Facebook remek eszköz az emberek közti kapcsoltok létrejöttére, így körülbelül 15 perc alatt talált a barátnőm egy ideális szállást a 4 éjszakára, amit a Zamárdiban megrendezésre kerülő Balaton Sound fesztivál idejére szerettünk volna kibérelni.

Mivel a korábbi években már volt szerencsénk a kempinghez és maradandó nyomai lettek a „koromsötétben átestem a sátor madzagján” cselekménynek, idén szerettük volna lényegesen biztonságosabb, falakkal körülvett helyen álomra hajtani a kis fejünk. Egy viszonylag reális árért cserébe már csak a foglaló utalásáról-megérkeztéről várta a barátnőm a papírt, miközben boldogan osztotta meg velem az infót, hogy „Van helyem Soundra és mivel van plusz ágy a szobában, te is be tudsz csatlakozni”. Hiszékenyen meg sem fordult a fejemben, hogy gond lehet, de a személyes találkozót három főre lebeszéltük a körútra. Pinocchio éppen az elragadó – olykor túltoltan kedves – modorával akkora zavart keltett a fejünkben, hogy egy pillanatra sem merült fel a gondolat, hogy valami nincs rendben a foglalással. Elengedtük egy lányos, zavart nevetéssel és egy „ez a csávó beteg” mondattal a kétkedés minden vonalát. Minden kérdésünkre rutinosan begyakorolt válaszokat kaptunk és egy abszolút igényes, jól szituált ember szájából teljesen hitelesnek tűntek a szavak.

„Hamis arról, ami van, azt mondani, hogy nincs, és ami nincs, arról azt mondani, hogy van; igaz pedig arról, ami van, azt mondani, hogy van, és arról, ami nincs, azt mondani, hogy nincs.” Arisztotelész, Methaphysica, IV.7. Ford. Halasy-Nagy József, Budapest, 1938.

A rákövetkező napokban ment a légyszi-légyszi a címért, foglalóról küldött bizonylatért, de a „Sok a munkám!” és a „Nem vagyok még otthon!!!” kifogások sűrűsödése után kezdett leesni, hogy valami bizony mégsincs rendben a foglalással. Utoljára telefonon beszéltem vele, ahol jelezte, hogy verekedésbe keveredett és lesérült a lába, így csak a hétvégén érkezik Zamárdiba, de lesznek lent barátai, akik beengednek minket és odaadják a kulcsot. Aztán ezen utolsó kontakt után emberünk egyik napról a másikra eltűnt. Mikor már 36 órája képtelen volt felvenni a telefont, nem reagált sem messenger üzenetre, sem SMS-re, na akkor esett le, hogy a kis bicebóca bizony rosszban sántikál. És hát ismerjük a mondást: „A hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta” - hát így is lett.

Barátnőm kipostolta egy facebook csoportban, hogy szüksége lenne szállásra, mert Pinocchio bizony mélyen eltűnt a bálna gyomrában. Jöttek is sorra szép számban a jelentkezők „Minket is átvert” jeligére, amit követett a „Pinocchio áldozatai” Facebook csoport, ahol mindenki lelkesen osztotta meg a screenshotokat, amik tartalmazták az ismerős visszhang-mondatokat. Volt, aki elindított rendőrségi ügyet, volt, aki elengedte a szitut a kínossága miatt. Emberünk, pedig habár elhasalt, most valószínű egy meleg vidéken sütteti a hasát, amíg elül a vihar. Na mármost. Lehet, hogy én vagyok kattos, de engem ez az egész lenyűgöz a maga groteszk módján. Hogy miért?

Egyrészt, mert veszi a bátorságot, hogy megpróbáljon átverni mindenkit. A legtöbb ember, akit ismerek, már az első körben lebukna, olyan rosszul hazudik. Szimplán azért, mert nem emlékeznek, hogy kinek mit mondtak. Továbbá, mert akkor lehet jól hazudni, ha te magad is elhiszed minden hazug szavad. A másik, pedig az, hogy mind egytől egyig benyaltuk azt, és ahogyan a dolgokat mondta. Mi hinni akartunk, ő pedig megadta nekünk. Hinni naivan abban, hogy az emberek korrektek, hogy a világ, amiben élünk még tartalmaz jót, azt, hogy valaki éppen olyan egyenes és korrekt, mint azt mi szeretnénk.

Félre ne értsetek, én nem buzdítok senkit, hogy hazudjon/bűnözzön – távol álljon tőlem, de a szitu a patetikus át lettünk dobva a palánkon zamatával effektív zseniális. Én megmondtam a fiúnak, hogy készpénzben fizetek, ha túl vagyunk a fesztiválon, így engem nem rövidített meg anyagilag – pont egy ilyen írással el is engedem az érzést. De az embereknek nincs szükségük a rendőrségre mászkálós gyomorgörcsre, a felrobbanok a dühtől érzésre, mert átverés áldozata vagyok és egy újabb törésre, amikor meginog az egyébként sem stabil lábakon álló bizalom az emberiség iránt. Nem célom megtanítani bárkit az erkölcsös viselkedésre. Annak, akinek látnia kéne, pedig letiltott Facebookon, de ezúton szeretnék óva inteni minden kisebb-nagyobb Pinocchiót, aki ezen a varázslatos bolygón él: óhatatlan, hogy egy ilyen életvitel fenntartása valakiből egyszer olyan érzést vált ki, hogy faviccet csinál valamelyik kis bábu lábából. #reccs!

2 views0 comments

Recent Posts

See All

Határon