Search
  • Diatalk

Egy Hercegnőtől tanultam

Hiszem, hogy az életben akárhová kerülök és akárkivel találkozom is, mindenkitől tanulok valamit. Dánia egy eldugott kis szegletében többek között egy elit-csemetével kerültem egy fedél alá.

Átlag 30-as nő, mixelt európai-ázsiai gének. Alapvetően semmi kirívó a külsejében és mégis van valami végtelenségig előkelő és mégis hűvös a megjelenésében, a gesztusaiban. Az emberek az utcán megnézik és – ahogyan a lakótársak is – megtartják a tisztes távolságot. Lévén, hogy nem megítélni akarom, hanem megérteni, eljutottam vele egy olyan baráti szintre, ahol meg mert nyílni és amivel tudtán kívül adott hozzám, illetve erősített meg.

Neki tizenévesen a hétvégi kiruccanás Hong Kong-ból magángéppel Phuket-et jelentette. Körülvette a sokak által hajhászott csillogás, mindaz, amihez csatolnánk az emberi elégedettséget, a boldogságot. De a celeb-partyk tömkelege, az átivott éjszakák százai ellenére sem érezte a kapcsolatait elég erősnek, hiszen valami alapvető hiányzott az életéből: a Boldogság.

Elkezdte magát képezni, az adományozás mindennapi részévé vált és elsődleges célja lett embereken segíteni. A keleti orvoslás keretein belül energiákkal kezdett foglalkozni, jógát oktatni és keresni a belső harmóniát.

Tudván, hogy mit nem képes a pénz megadni szakított korábbi életével, barátaival, végül pedig a családjával, akik nem fogták vissza, pont azért, mert látták, hogy így mennyivel kiegyensúlyozottabb.

Lenyűgöz, hogy a világ két különböző pontjáról érkezve mennyi átfedés van a boldogságról kialakult képünkben. Eltérő módon szocializálódtunk, mégis hasonló módon ismertük fel és éltük meg az ürességet a VIP termekben.

A bulik, az alkohol, a pénz nem jelentenek semmit, ha ezekkel akarod kiváltani azt a tátongó űrt, amit az okoz, hogy önmagaddal – és így a világgal – nincs meg az egészséges kapcsolatod. Ezek nem fognak segítséget nyújtani, ha magadra vagy utalva az érzelmeiddel, a félelmeiddel, vagy éppen a halállal.

Az Ő története csodásan becsomagolható a jól-bejáratott Nem-minden-arany-ami-fénylik clichébe. Továbbá igazolja a sokszor megfogalmazott mondatom:

Fel(/meg)világosult életet élni pusztán választás kérdése. Választás és elhatározás, hogy nyitottá válok és elfogadom, hogy bizony sokkal több van annál, amit látunk, legyen szó energiákról, hitről, univerzumról, Istenről.

Ez nem azt jelenti, hogy teljes züm-züm és világtól való elzárkózás (bár önismereti szempontból nem kis lépés akárcsak rövid időintervallumra is), hanem hogy időről időre megállok a saját boldogságomért és megpróbálok a Mátrix mögé látni. Kezdve azzal, hogy hálás vagyok mindenért, ami vagyok, ami körbevesz, azért hogy létezem és tapasztalok.

Egyre több ismerősöm találja meg magát valamilyen belső balanszot kereső, spiritualitás kínálta ösvényen. Nem lehet véletlen, hogy az emberekre úgy ragad ez a vonal, mint a pestis. Ez az igazi ezo-spiri dömping, ami begyűrűzik a mindennapokba, hiszen ez az új irány akár ki meri valaki jelenteni a mai über-racionális világban, akár nem.  Az irány, ami elől nem érdemes elfordulni.

1 view0 comments

Recent Posts

See All