Booty calls*, avagy miért nem hagysz aludni? (*légyottra hívás)

Csodálatos dolog, hogy az új évezredben és felgyorsult világban mindenki egy telefonhívásra van tőlünk. De mi lenne Fiúkák, ha nem hétköznap hajnal 3 után lennétek ilyen távolságra?

Egy bizonyos pasimennyiség és kor után az ember lánya azt várná, hogy erősen redukálódik a Booty call-ok száma. Egyrészt, mert te magad elkezded kiszórni azokat, akik képtelenek nőként értékelni és józanul keresni, másrészt, mert egy 'kenyérkereső' faszi, aki másnap szeretne helytállni a munkájában már édesdeden alszik.

Fiúka elmegy, istenesen bebaszcsizik, flörtöl egy sort a helyi női erőkkel, majd valami nadrágjában lángot gyújtotta apró kis szikra miatt (,minthogy új képet postoltál FB/Instagram, szóba kerültél a haverokkal, vagy csak eszébe jutottak a régi szép idők) iszonyatos késztetést érez, hogy addig hívjon, míg el nem kezdesz kapálózni - hol az ő, hol a saját anyai felmenődet emlegetve - a csendes szobát és édes álmaid felverő telefonért, majd válaszolsz egy legkevésbé sem nőies - és ott legkevésbé számító - Charlie féle rekedt és kómás hangon.

A "Mizu Hercegnő rég beszéltünk, hogy vagy?" kérdés különböző változatai alkohol típus függvényében módosulnak, de az üzenetek - persze jó esetben szebb köntösben - mind azonosak az adott pasi szájából: Hiányzol  és/vagy Megdugnálak.

És igen, ha felveszem a telefont, annak 2 oka van:

1, Világomról nem tudok/ Azt hiszem baj van - rgo felveszem.

2, Vagy annyira fontos, hogy reagálni akarjak.

A többi esetben simán kinyomlak, átfordulok a 27. engem körülvevő kispárnára és tolom tovább a beauty sleepet.

A kedvencem, amikor maga Mr. Booty Call - illetve a benne éppen felszívódó potom 5 féle alkohol - sem tudja, mit akar. Ilyenkor olyan mondatok születnek, mint a következő, melyet kérnék szépen matekozásra:

"Dina, legközelebb téllleg halkítsd le a telefonodat, hogy ne ébregggyél fel, ha éjjel hívlak." Ezt hallva bámulok magam elé és a sötétbe révedve azon vitatkozom magammal, hogy kezdjem-e el magyarázni egy részegnek, hogy inkább neki mi az anyámat kellene csinálnia. Aztán rájövök, hogy esélyes, hogy Ő nem fog rá emlékezni, magamat meg feleslegesen hergelem, úgyhogy várom a következő gondolatot, így megszületik a következő kérdés:

"Amúgy téllleg aludtál?" Igen Barátom, hétköznap van és fél 3. Tényleg aludtam.

A bibi ott van, hogy nem tudjátok lelkecskéim, éjjeli bogárkáim, hogy most már baromira nem alszom. Kivertétek a szememből az álmot. Beindítottátok a kis fogaskerekeket és rajtatok kattogok. A női lelkem elkezd naiv elméleteket gyártani arra vonatkozólag, hogy miért engem hívtatok, van-e mögötte érzelmi tartalom, tényleg engem akartok-e, vagy szimplán a vodka és a sör kémiai reakciója okozta átmeneti imádatotok kivetülését?

Természetesen a reggeli óracsörgés és az azt követő "kibebaszottulnemakarokfelkelni" érzés egyértelművé teszi, hogy nem, nem komoly, hogy engem akartok, hiszen akkor lennétek elég tökösek az ’alkoholra fogom nélkül’ emberi időben elhívni találkozni.

Szóval bármilyen hiúságot legyezgető érzés, hogy - nem tudván/leszarván hányadik vagyok a híváslistán – rám gondoltok, de mi lenne, ha esetleg a kontaktálás a nappali időszakra korlátozódna? Vagy folytassátok ezt így, viszont akkor legyetek kedvesek és kíméljetek meg a szokásos Bullshit: „Miért nem teszel fel képet Babám, hiányzik a csini pofid?”mondattól, ha kipihent arc hiányában éppen nem teszek fel selfie-t.