Boldog 3. Születésnapot Nekem!
3 éve, hogy nagyot estem. Elveszítettem mindent, amit akkor fontosnak gondoltam.
Elveszítettem a napi rutint, amit olyan nagy gonddal fejlesztettem már-már tökéletesre. Elveszítettem a férfit, akibe szerelmes voltam. Elveszítettem a barátokat, akiket őszintének hittem. Elveszítettem a látásomat, és ami a leginkább szíven ütött: elveszítettem az akkori életemet, és azt, aki voltam.
A korábbi zsúfolt mindennapokat kitöltötte először a félelem, a küzdés a felépülésre, a remény keserű gyengülése és erősödése közti játék, majd az azt követő hosszú időn át tartó üresség, és magány. Előtört az érzés, hogy a lány, aki korábban voltam, akibe azt hittem minden áron kapaszkodnom kell, és akivel olyan erősen és görcsösen akartam ismét azonosulni, megtaláljam, és visszataláljak hozzá. Próbálni elengedni őt, akit hosszú időn át sirattam és talán nem engedtem el a mai napig sem teljesen.
Minden elmúlik.
Mivel azonban én esélyt kaptam NEM TELJESEN ELMÚLNI, hanem újrakezdeni, megtanultam mindent mélyebben és őszintébben megélni, mint előtte valaha.
Megtanultam minden kis apró dogot értékelni, de leginkább azt, amiket korábban veszteségnek éreztem. Számtalanszor írtam felül és kezdtem újra önszántamból a napi rutint az elmúlt 3 évben. Számtalan szerelmet engedtem el önszántamból az elmúlt 3 évben. Számtalan barátot veszítettem el önszántamból az elmúlt 3 évben. Önmagamra, a mostani Énemre, a belső kis Világomra, azonban csendben vigyázok. Függetlenül attól, hogy kifelé milyen kép láttatik, hogy más mit érzékel a napi szintű pörgésemből: a nap végén elégedett mosollyal fekszem le, mert ÉN még mindig ITT VAGYOK.
A veszteségeim tanítottak meg arra, hogy lássam és értékeljem mindazt, amim van.
Magam is csak utólag vagyok hálás a „bukásomért”, mert a legnagyobb lecke volt, amit valaha tapasztalhattam, hiszen ez alatt az idő alatt tanultam meg milyen igazán alázatosnak lenni, milyen kényszerből türelmet gyakorolni, és milyen igazán elengedni. Ezek miatt a jellemzők miatt vagyok lágyabb, kicsit óvatosabb, de ami a legfontosabb: EMBERIBB.
Minden elmúlik.
Ennek tudatában él bennem a vágy, hogy - „5 percenként” - mást csináljak és mindenben kipróbáljam magam, mert én tudom, mennyi minden áll, vagy bukik azon, hogy most itt lehetek és csinálhatom és nem csak azon, hogy tenni akarok, de tehetek is. Nem leragadni, nem megrekedni, hanem kinyílni és energiát felőrölve halmozni az élményt, emléket és tapasztalatot.
Enni, venni, tenni, érezni, és élni.
Kapaszkodni a család adta biztonságba, - az egyetlen dologba, ami nem veszett el akkor - és bízni abban, hogy a már-már tökéletes életem még számtalan csodát, örömöt és katarzist tartogat és enged megélni még hosszú időn át, mert habár minden elmúlik, de még itt vagyunk, még itt vagyok, és most élhetek igazán:
Boldog 3. Születésnapot Nekem!