Belső Nő

Volt egy srác, aki azt mondta, hogy „Imádom, hogy az ágyban is annyira NŐ vagy”. Furcsa volt ezt úgy hallani, hogy előtte heteken keresztül mintegy identitáskeresésben voltam és megállás nélkül pörgött a fejemben a gondolat, hogy már nem tudok magamra szimplán lányként utalni, de még nem is értem el érzelmileg a Nő titulust.

Mit is jelent az pontosan, hogy „ANNYIRA NŐ”, és mitől lesz valaki ANNYIRA az?

Hát persze, szép mandulavágású szemek, formás lábak, vékony boka, természetesen szép körmök, szép mellek és Isten által magasan elhelyezett fenék. Továbbá a szokásos „Tököm tele” mondatommal ellentétben, még nem nőtt ki a világtól és azon gyökerektől, akikbe akarva-akaratlanul, de időről időre belefutok. Megvannak a női nemi jelleg elemek, de sok olyan nőstény egyed mászkál az utcán, aki ugyanezekkel rendelkezik, mégsem rajzolódik ki az a jelenet, hogyha jómagam, vagy a férfiak találkoznak vele, akkor az ugrik be először, hogy „Na igen, ő Nő a javából”.

Külső?

Mindig is erős vonásaim voltak brutál arcélekkel, ami nem egyszer eredményezte azt, hogy klubbokban azzal a kérdéssel jöttek oda urak, hogy ugyan orosz, vagy ukrán származású vagyok-e. Sosem voltam a törékeny, tündérszép teremtés, és a legkifejezőbb szavak mind az arcomra, mint a küllememre mindig az „érdekes” és „különleges” voltak. Természetesen a megjelenés nem elhanyagolható, hiszen ha adok magamra, az egészségemre, a megjelenésemre, akkor jól is érzem magam a bőrömben, ami kisugárzik. Pusztán a külső önmagában azonban nem elég ahhoz, hogy valaki ANNYIRA Nő legyen.

A giganagy amerikai 'életérzés' fuvallata először egy esős, szürke napon ütött meg a Washington D.C. nevű gyöngyszemben. Az utca forgatagában magas sarkaimon kopogva: úszva-pirulva élveztem, ahogyan tudatosodott a kis fejemben, hogy egy másik kontinensen is forognak utánam a fejek.

Ez az igazi bók. De milyen érzés is ölelt át - és ölel át napjaim döntő többségében – kívül-belül,  ami eredményezheti, hogy ez a jelenség lejátszódjon?

Érzem és tudom, hogy bízhatok magamban. Bízhatok a kitartásomban, a szívósságomban és a végtelen alázatomban. Balanszban vagyok magammal, így a világgal és tudom, hogy bárhol vagyok, jó helyen vagyok. Bennem van valami furcsa érzés gyomortájékon, ami mindinkább kisugárzik. Ettől az érzülettől kinyílik a tartásom, hátracsúsznak a vállaim és könnyebben telik meg a tüdőm levegővel. Imádok adni: figyelmet, szeretetet, mosolyt és kedvességet, viszont ezek mellett tisztelem magam és ezt a végtelenségig elvárom másoktól is. Bennem van a játékosság és a gyermeki naivitás, mert hinni akarom, hogy minden emberben és helyzetben van valami jó, valami, ami pozitív módon tud rajtam változtatni, ami képes valami fontosat tanítani. Bennem van a kacér és imádom. Élem a nőiséget, de vészesen odafigyelek rá, hogy a saját magam szabta határokat ne lépjem át.   Szeretem a komoly és felelősségteljes énem. Azt a Nőt, akit az éjszaka közepén is felhívnak, mert tudják, hogy számíthatnak rám és segítek.   Szeretem azt, hogy bátran merek véleményt alkotni, azt, hogy tudom, mikor van szüksége a férfinak arra, hogy csak figyeljek és hallgassam.

Talán a mozgás, az a finom, sokak szerint túlzottan kimért mozgás, azt is szeretem...

Szeretem az ambiciózus, erélyes énem, aki megy a célért. A harcost, aki nem ismer lehetetlent, akit éltet a győzelem, de aki tudja magáról, hogy esendő. Nekem is megvannak azok a napjaim. A semmihez semmi kedvemm amikor az „undok vagyok, kicsit ne szólj hozzám” kommunikáció érvényesül. Az az ember, aki egy bögre forró teával az ölében összekuporodva néz sorozatot a kanapé magányos bal sarkában. Ez is én vagyok... és tudom magamról, hogy nem vagyok sem tank, sem robot. Tudom, hogy  törékeny is vagyok, mert ember vagyok, mert Nő vagyok.

Igen, talán az tesz annyira nővé: ez a mérhetetlen ÖNSZERETET. Ez a harmónia. Mindenezek egyben adják az életérzést, hogy büszke vagyok arra, hogy Nő vagyok.., hogy ANNYIRA Nő vagyok.

Egy kedves idős hölgy ismerős mondta egyszer, hogy majd ha lesz melletem egy férfi, majd akkor leszek csak igazán nő. Távol áll tőlem, hogy a 70 és halál között levőt bármi módon is elkeserítsem és vitát kezdeményezzek a pulzusát megemelendő, mondván mennyire nem tudok a szavaival egyetérteni. Ilyenkor azonban nagy svunggal jelentkezik be az elnyomott, pincébe zárt tiszta feminista.

Sajnáltam és a mai napig sajnálom azokat a lányokat és „nőket”, akik kizárólag párkapcsolati státuszban érezték magukat erősnek és Nőnek. A Férfi mellettem mindig bónusz volt. Jó érzés a figyelem, a törődés, a kedvesség és ha pozitív értelemben éreztetik, hogy én vagyok a tisztelnivaló gyengébbik nem, mindazonáltal a nőiség meglétét nem az oldalunkon levő férfi határozza meg, ahogyan nem egy nő tesz valakit Férfivé.

Mindannyiunknak megvan az eszközkészlete, hogy megtalálja a magabiztosságot és saját maga felé áradó szeretetet. Ez egy folyamat, melynek elengedhetetlen kelléke a magunkra fordított idő és energia. Nem kell ahhoz nemzetközi Nőnap, hogy azt kívánjam: találjátok meg ti is, és érezzétek őt, a Belső Nőt.