Óriásbébi

Hol jön el az a pont, amikor a kisfiúk férfivá érnek? Mi az, ami a gyermekes gondolkodásukat annak elhagyására és változásra készteti? Természetesen az ok mindenkinél egyénileg változhat. Sokszor azonban nem is kell nekik nagyobb behatás. Nem kell, hogy valakit elveszítsenek, nem kell, hogy valaki összetörje a világukat, egyszerűen csak alakul a személyiségük. A motiváció megléte általában ennyi idősen már kialakul, változik a világszemlélet és nagyon rövid idő alatt eljut arra a pontra, mikor már kiéli a gyermekes korszakot es "Benő a feje lágya". Előfordul azonban, hogy egy külső hatás nem engedi önállósulni a gyermeket. Mi több, effektív életképtelenné teszi. Mi is ez a leggyakoribb behatás? Hát a Mama.

Példa Péter: huszonéves, kedves, jólelkű, elhivatott sportoló srác. Első ránézésre minden fizikai adottsága alapján "nemzőképes férfianyag". Számára a család az első (,ami legalább plusz 10 ponttal emeli a vonzósági mércén) és még azt is megkockáztatom, hogy az olasz attitűd a legmegfelelőbb jelző a habitusára, ami elképesztő sexiséget kölcsönöz a karakterének. Azonban ott lebeg a probléma, mint egy szellem a kapcsolat feje felett: egyszerűen képtelen levetkőzni a gyermeki viselkedést. Alanyunkkal leruccantunk egy hétvégére vidékre a nyaralóba. Az első földreestem-döbbenet az volt, mikor indulás előtt kiscsoportos hangon affektálva fordult a "férfi" az anyjához, kérlelve, hogy az pakolja össze a ruháit az utazásra. Erre mi volt a mama legnagyszerűbb, kicsinyének személyiségét leginkább fejlesztő reakciója? Hát, hogy bepakolt neki cseszd meg! Elvileg egy huszonéves, életképes pasi és mégis (valószínűleg, ahogy máskor is – mindig) megcsinálja neki. Nagyot nyeltem, gondoltam bennem van a hiba, hogy nekem erre (- értem én, hogy nő vagyok, de) 13 éves korom óta nincs igényem - el is engedtem a szitu okozta feszítő érzést. A hétvége befejeztével náluk bámultuk a kanapén a Trónok Harca egyik legfrissebben kijött ’véres-leszámolok-veled-részét’, mikor a jelenetből adódó feszültséget megtörte a – mindeközben hazaérkező, hősünk cuccait kipakoló -  mama rikácsoló/fejhangon visító hangja: "Péter, te ott hagytad a fogkefédet?!?" Ültem a kanapén bámultam magam elé és átfutott az agyamon az ilyenkor első, a helyzetet legjobban megragadó mondat: ez most komoly bazdmeg??? Nem tudtam és nem is akartam mit kezdeni a helyzettel. Felálltam, felcsatoltam a platformom, - titkon remélve hogy a magas sarkakhoz valami rejtélyes módon magaslati levegő is társul, ami mint egy kereszthuzat viszi ki a fejemből az eset okozta kavart - majd kisétáltam az előidézett válsághelyzetből.

A srácról, "az életképes férfiról" alkotott képem, mint a szétvert pinata darabokra hulló papírcsíkjai, úgy hullott szét az ilyen és ehhez hasonló sorozatos esetek alkalmával a vonzalom. Nem láttam mást, mint egy életképtelen kisgyermeket, akinél a hiszti nemcsak, hogy mindennapos, de mindenórás és ennek a legerősebb forrása – részben -  az anyja, aki képtelen elfogadni a tényt, hogy a gyereke már nem 3 éves. Rátelepszik és ezt a gyerek hagyja. Az ilyen apró-cseprő viták az anyucijával nem kellett volna, hogy jobban kihassanak a mi kapcsolatunkra, de a ’Büntetlek, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretném’ és a ’Lenyomlak, hogy te is szarul érezd magad, ha nekem nincs jó kedvem’ ovis viselkedést az én élni-és-élni-hagyni gyomrom sem bírta sokáig. Erős Nő vagyok, és ezért jött elő az érzés, hogy férfit szeretnék magam mellé és nem egy pesztrálható 5 évest, akinek én kell, hogy megtanítsam, hogyan kell érzelmileg felnőni, érzelmileg függetlenné válni.

De miért van az, hogy nem kiemelkedő ez az eset? Miért van az, hogy az anyák ráülnek a gyerekre és szándékosan nem vágják el a köldökzsinórt? Csodálatos dolog, hogy az anya hónapokig "szíve alatt hordja gyermekét", de amint a gyermek kijön, onnantól az egy önálló kis egyéniség. Természetes, hogy élete első éveiben nagy szüksége van a támogatásra és az anyai szeretetre, de miért keltik sokan azt az érzést, hogy a gyerek felnőtté válása alatt/után félnek egyedül maradni és a fiaikat kötik abszurd módon magukhoz és teszik ezt a legerősebb anyaggal, a lelki terrorral? Ezek a nők talán magukkal nincsenek kibékülve, hogy ez a legkézenfekvőbb "társaságot generálok módszer".

Kérve kérem a fiús mamikat, hogy keressenek jobb hobbit és engedjék el a gyermek kezét, vagy készüljenek fel a legbutuskább menyecskével való küzdelemre, aki hajlandó megmaradni az ilyen srác mellett, amíg az okos, értelmes Nők - tudván hogy nekik más értékrend játszik - katapultálnak a helyzetből.