Egy súlyos betegséggel kerültem 2016 őszén kórházba, ami kiszakított az egyetemista hétköznapjaimból és feje tetejére állította az életemet.

A gyógyulás hosszú folyamat volt, ami alatt az írás, a blogolás adott erőt, és segített a - hónapok alatt elcsúszott  - fókuszomat jó irányba terelni. 

 

Ahogy mentünk előre az időben a blogolás a részemmé vált. 

 

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a bejegyzések kapcsán. sok fiatal és idős férfi és nő is egyaránt kedvét lelte benne és kialakult egy rendszeres olvasói kör, akik már-már számon kérték rajtam, hogy mi az oka, hogy vasárnap reggel, a kávéjuk mellett nem olvashatnak egy újabb írást.  Nekik mindig hálás leszek!

 

Voltak szünetek és megtorpanások. szakdolgozatírás mellett sokszor éreztem azt, hogy én is és a bennem levő múzsa is kellőképpen elfáradt, de az írás igazi szerelem, úgyhogy mindig vissza fogok hozzá találni. 

Szívből írok.

Éppen ezért lehetnek olyan gondolatok, amelyekkel nem fogsz tudni rezonálni, és ez rendben is van.  ilyenkor Olvass tovább; keress egy másik bejegyzést. 

a lényeg, hogy örömöd leld az oldalban, ahogyan én örömöm lelem az írásban.